2008.11.22-én születtem Dunavecsén, egy elhagyott telken. Egy kedves lány hozott eleinte a mamánknak, majd nekünk is ennivalót. Szépen nőttünk 6 tesómmal, a mama leválasztott. Sorra tűntek el mellőlem a tesóim, nem is értettem hova. Aztán egyszer nekem is ott kellett hagynom két tesómat. Nem sírtam, tudomásul vettem. Eljutottam egy házhoz,ahol csak egy éjszakát vendégeskedtem. Január 10-én megérkeztem az új gazdimékhoz, akik nagy szeretettel és sok kajával vártak már:) Előző kutyájuk sajnos meghalt, így én lettem a kis trónörökös. Ugyanúgy pulikeverék volt, mint én. Mindenkinek elnyertem a tetszését,azóta is engem babusgatnak. Féregteleníttettek, és már megkaptam az összes oltásom. Mindent megkapok amit csak egy kiskutya kívánhat. Játékok tömkelege, sok szeretet, és ráadásul már társat is kaptam! Meg kellett tanulnom a szobatisztaságot. A gazdi szerint ügyes voltam,mert már első reggel jeleztem,hogy ki kell mennem. 2-3 nap alatt teljesen elsajátítottam ezt is. Sajnos a sétákkal meggyűlt a bajunk. Nagyon féltem, nem mertem sehová menni. De amióta nem vagyok egyedüli kutyus, nagyon bátor vagyok. A bicajosokat, más kutyákat, kocogókat is ijesztgetek. Persze csak pórázon. Egyébként barátságos vagyok, mindenkit szeretek. A póráztól való félelmem szerencsére elmult. Ha meglátom a pórázt,sírok és futok a gazdihoz,hogy minél hamarabb rámtegye, és induljunk. Sétálni azt imádok... Bicaj mellett is szeretek futni. De sajnos itt külön kell lennünk Macival, a barátommal, mert a gazdi nem bír el kettőnkkel. Ilyenkor mind a ketten sírunk, hogy el ne szakítsanak egymástól... Imádok rágni, a gazdiék ezért sem haragszanak igazán,csak próbálnak nevelgeni. Ez nem nagyon sikerül, mert olyan ártatlanul tudok nézni, hogy nincs szivük megszidni. Persze azért minden fontosat megtanulok. A labdát már lábhot viszem és ülni, feküsni és maradni is megtanultam. Hamarosan én leszek a legokosabb kutyus a Földön, és remélem valamennyire kárpótolni tudom a gazdiékat, és megpróbálom elfelejttetni azt a fájdalmat amit előző kutyusuk elvesztése okozott. (Akkor halt meg mikor én születtem.)
2009.június 11-én ivartalanítottak.
Szeretem...:
- Macit - a gazdit - a hasam - ha ölbe vesznek - ha csak engem szeretgetnek - rágni - ha simiznek
Nem szeretem...:
- a fürdést - ha egyedül maradok - ha elszakítanak Macitól - a tüzijátékot és a petárdát
Eredményeim:
- mindent megrágok,még a gazdiék kezét,lábát is - nagyon ügyesen megtanultam a szobatisztaságot -tudok ülni,maradni és feküdni
Bogikám! Olyan régen nem jártam erre, hogy azóta a forróságnak már hűlt helye van!
Pajtikám! Nem felejtettelek ám el, csak amióta a Mami lába működőképes lett, egyre ritkábban ül a számítógép mellé (ugyanis élvezi, hogy kimehet a nagyvilágba - engem bezzeg, itthon hagy ). Abba meg már bele se merek gondolni, mi lesz, ha elkezd dolgozni...? Szóval ezúton szeretnélek biztosítani feltétlen hűségemről , és ahányszor csak idelátogatok, mindig számíthatsz a cupákjaimra!
Drága Bogárkám, te könnyen vagy a rövid bundáddal, de mit szóljak én?? Ne tudd meg,milyen melegem van!! Reggel korán elvitt anya sétálni, és most a spájzban hűsölök, de még ott is szenvedek!! Remélem te jobban bírod. Aranyos a kis bundád!! Szép hetet kívánok nektek, sok-sok puli-pusszantással!!
Szia drága Bogárka! Ezer éve nem láttalak! Remélem bírod ezt a nagy meleget!! Én is csak az első két lábammal bokáig mentem be 2 hete szombaton a tóba, tovább nem!! Szép délutánt kívánok nektek!!
Bogárka, megnéztem a képeidet, te nagyon bátor kutyus vagy, ha belemész a vízbe!! Én nem szeretem, és soha nem mennék bele!! Cuki vagy ám nagyon!!:k iss_mini:
Bogár1122 ismerősei
Felhasználó jelentése
). Abba meg már bele se merek gondolni, mi lesz, ha elkezd dolgozni...? 
